Gondolatok a diszlexiáról,

A diszlexia nem betegség, hanem inkább a gondolkodás, az észlelés és a tanulás, tehát általában az információfeldolgozás egy más formája. Köszönhetően az eltérő gondolkodásmódnak a diszlexiások egy része egyes területeken az átlagnál sokkal tehetségesebb. Ezek az eltérések a diszlexia kezelése után is megmaradnak.

A diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktúrákat, hamar felismerik a problémákat. Képzeletük gazdag, kíváncsian, kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. Mindennek köszönhetően a diszlexiások között sok tehetséges képzőművésszel, politikussal, színésszel, tudóssal, feltalálóval, zenésszel találkozhatunk.

Híres diszlexiában, diszgráfiában szenvedő emberek:

Whoopi Goldberg, Tom Cruise, Einstein, Picasso, vagy pl. Alexander Faludy, Faludy György unokája, aki 15 évesen kezdte az egyetemet. Ö volt kétszáz év óta Cambridge legfiatalabb hallgatója, annak ellenére, hogy tanulási, olvasási zavarokkal küzd.

http://www.evangelikus.hu/interju/a-lutheranus-anglikan-2013-exkluziv-interju-faludy-gyoergy-unokajaval-alexander-faludyval –

Csodabogár a mai világban: Luther Márton írásait olvasva döntött úgy, hogy anglikán lelkész lesz. Tanulási zavarai ellenére ő volt a Cambridge Egyetem legfiatalabb tanulója.

Részlet a fenti interjúból:

- Nem ellentmondás az, hogy mégis Ön volt az, aki a legfiatalabb hallgatóként a világ egyik legrangosabb egyetemére bejutott?

–…Szüleim angoltanárok voltak és korán rájöttek arra, hogy okos gyerek vagyok, az intellektusommal semmi baj, csak az olvasással és az írással vannak problémáim. Verbálisan jól ki tudom fejezni magam, ezért szorgalmazták, hogy a vizsgákat szóban tegyem le az iskolában. Egy bentlakásos iskolába jártam gimnáziumba, viszont mivel Angliában nyitottak az egyetemek, egyfajta levelező képzést elkezdtem ezzel párhuzamosan a Cambridge Egyetemen. Sikerült elérni azt is, hogy az írásban benyújtandó dolgozatokat én diktafonon adtam be, rámondva a szöveget, valamint a tananyagot úgynevezett „hangos könyvek”, kazetták és CD-k formájában kaptam meg, így olvasnom nem kellett. Ez ma már nem jelent problémát, mert kaptam egy speciálisan festett és torzított üvegű szemüveget, aminek a segítségével tudok olvasni. A komputeremen hang által aktivált írásos üzemmód van, így tudom írni a leveleimet és a dolgozatokat, írásokat. Ha a számítógép monitorjának színösszetételén változtatok, akkor azt is jól tudom olvasni és gépelni is tudok, ha szükséges.
Ez a korábbi tanulási zavar ma már olyan szinten nem jelentkezik tehát, mint gyerekkoromban. Nehezemre esik azonban még mindig a napi teendőim megszervezése, több energiába telik átgondolni valamit, és időpontokat egyeztetni.

 

Annak ellenére, hogy pedagógusi tevékenységünk legnagyobb részét csoportokkal töltjük el, sokkal kevesebbet tanultunk a csoportok vezetéséről, mint egyének oktatásáról.

Elolvasom »

A sikeres szülő-tanár konferencia levezetése. A pedagógus szerepe a szülőképző csoportok megszervezésében.

Elolvasom »

Hogyan tudnánk javítani és megerősíteni kapcsolatunkat a szülőkkel? Hogyan tudnánk bevonni a szülőket gyermekeik oktatásába?

Elolvasom »

A diák eltávolítása általában a végső megoldások közé sorolandó, de a pedagógusnak meg kell adni ezt a lehetőséget is. Azon kívül nem minden esetben kell a diákot eltávolítani az osztályból, időnként elég, ha csak elkülönítjük a többitől. Sőt, kidolgozhatjuk az eltávolítás öt különböző fajtáját. Mindegyik szint a diák céljától és reakciójától függ, és nem kell szükségszerűen sorrendben követni azokat.

Elolvasom »

A viselkedés céljainak megismerése, a biztatás metódusa, a reflektív meghallgatás és érzékeny reagálás, a gyermek aktív részvétele az őket érintő döntésekben, a logikus következmények alkalmazása mind hozzátartozik és szerves része a nevelésnek. Mindegyik egyszerre hasznos a helytelen viselkedések megoldásában és az alkotókedv megteremtésében. Mindegyik a pozitívumot hangsúlyozza, és a legjobbat várja el.

Elolvasom »

A büntetés növeli a konfliktus lehetőségeit, elveszi a gyermek a felelősségét, gátolja az önuralom fejlődését és garantálja a szülő és a gyermek közötti ellenséges viszonyt. De a "jó gyermek" kivételével, aki csak ritkán tér le az előírt útról, az átlag gyermek csak akkor reagál a büntetésre, ha az rendszeres és a szülő mindig jelen van.

Elolvasom »

Amikor elkötelezzük magunkat a demokratikus otthon mellett, egyúttal hiszünk a választási lehetőségek fontosságában is.

Elolvasom »

Ha a probléma a miénk, akkor a családon belül konfliktus van.

Elolvasom »

Az alternatíva-keresés nem azonos a tanácsadással.

Elolvasom »

Először sikerült kiderítenünk mind a saját, mind a gyermek problémáját az családon belül. A reflektív meghallgatás és az "Én-üzenet" módszerének segítségével sikerült érzelmeinket a felszínre hozni és a nyilvánosság elé tárni. Mi lesz a következő lépés?

Elolvasom »

Az "Én-üzenetek"-nek meghatározott sablonja, formája van. A személy helyett a szülő érzelmére és a gyermek viselkedésére koncentrál. A cselekedetekért haragszunk, nem pedig a cselekvő gyermekre vagyunk dühösek. Nem vagyunk kibékíthetetlenül haragosak, csupán ideiglenesen vagyunk mérgesek. Az "Én-üzenetek" emiatt úgy kezdődnek, hogy "amikor", elválasztva a cselekvőt a cselekedettől.

Elolvasom »

Ha gyermekeink csupán nagy üzeneteinket veszik komolyan, akkor nem hallgatnak mindig oda a kicsikre. Ami azt jelenti, hogy rengeteg időt, energiát és lélegzetet pocsékolunk el. A figyelmetlenség egyik oka lehet az, hogy "Te-üzenetet" küldünk "Én-üzenet" helyett.

Elolvasom »

De mi van a mi problémáinkkal? Mi van, ha mi érezzük megbántottnak, bosszúsnak, mérgesnek, elkeseredettnek vagy győztesnek magunkat? Van-e mód arra, hogy kifejezhessük azokat anélkül, hogy gyermekeinket okolnánk, vagy elkedvetlenítenénk őket?

Elolvasom »

A reflektív válasz használatának célja, hogy megmutassuk a gyermek érzelmeiket megértjük és törődünk velük. Azonkívül szeretnénk, ha továbbra is megosztanák velünk azokat, így módunk van segíteni, hogy erős érzelmeiket megérthessék és elviselhessék. Ezt nyílt viselkedéssel inkább el tudjuk érni, mint zárkózottsággal.

Elolvasom »

Ezzel a módszerrel csupán tükrözzük gyermekeink érzelmet kiváltó körülményeit és magát az érzelmeket. A szülő ebben az esetben nem magyaráz, értelmez, analizál. Egyszerűen csak kimutatja, hogy hallotta és megértette a másikat.

Elolvasom »

Milyen tényezők befolyásolják meghallgató, odafigyelő képességünket?

Elolvasom »

Legtöbben tele vagyunk idealizmussal, amikor szülők leszünk, csak éppen nem tanított meg minket senki, hogyan váltsuk valóra azt. Időnként bizony különbség van hogyan képzeltük el vagy valójában, hogyan cselekszünk, viselkedünk saját gyermekeinkkel.

Elolvasom »

Azt szeretnénk elérni, hogy gyermekeink hajlandóak legyenek hibázni és elfogadni a tökéletlenséget is. Mutassunk erre példát saját viselkedésünkkel, például hogy ismerjük el, ha mi követtünk el hibát. Mondjuk meg, ha valamit nem tudunk és próbáljunk a gyermekkel együtt közösen megoldást keresni. Gyermekeink megérdemlik, hogy emberek vegyék körbe őket.

Elolvasom »

Fogadd el a gyermeket olyannak, amilyen! Elvárásainkat a gyermekkel szemben nemcsak szavakkal, de testtartással, hangnemmel is ki tudjuk fejezni. Ha gyakran hangoztatjuk, hogy - "Mindig te vagy az utolsó", - "Feltételezem, ez neked túl nehéz",- "Te nem vagy képes felügyelet nélkül dolgozni" - előbb/utóbb beteljesülhetnek.

Elolvasom »